|
Mindhalálig szeretlek!
2005.11.03. 19:02
Volt egy lány, aki nem szeretett,
Magába zárkózótt, és a szívét nem nyitotta meg.
Mindhalálig szeretlek! Volt egy lány, aki nem szeretett,
Magába zárkózótt, és a szívét nem nyitotta meg.
De egy nap megváltozott minden, az élete...
Nem hitték volna, hogy szerelmes lesz egyszer.
Egy gyönyörű nyári nap volt,
A levegő csak úgy izzadt s forrt.
A könyvtárba indult a leány,
A küszöbön lépett volna át,
De abban a pillanatban jött egy srác.
Megpillantották egymást s ráköszönt a srác.
A lány szótlan volt, nem tudott mit mondani,
Hogy miért nem reagált, nem tudni...
S némán ment tovább,
és mondott valamit de nem lehetett érteni szavát.
Hazament és sokszor eszébe jutott a srác,
Nem volt olyan nap, hogy ne gondolt volna rá.
A lány gyakran látta őt...
Egyik reggel az idő ködös volt,
A lány ismét a könyvtárba indult,
S egy zöld Volkswagen elé gurult.
Az a titokzatos srác szállt ki,
A lány abban a pillanatban a szívét nyitotta ki.
Köszönt a srác, a lány csak némán állt...
Ez lett hát, szerelmes lett talán? Az lett ám.
Este volt már, a nap ment lefelé,
A strandon a lány volt csak és egy ismeretlen férfi.
Fent a nagy medencében élvezték a víz ízét...
Még egyszer csak fel jött a nagy ő...
Sürgetett mindenkit az idő...
A srác szemezgetett a lánnyal,
Beszéltek, s úgy volt, hogy találkoznak nappal…
A lány nagyon szerelmes lett,
Világ vége is lehet,
Őt nem érdekelte, csak az ő szerelme.
Végül nem találkoztak más nap,
S a lányt elöntötte a szomorú gyötrelmes bánat.
Sokáig nem látta a nagy szerelmét a lány...
Kiderített mindent, ki ő, hol lakik,
van-e testvére mivel foglalkozik.
Egy nap megtört a csoda,
a lány eszméletlenül zaklatta...
De a srác nem akart már tőle semmit, s ekkor
a lány megfogadta, küzdeni fog az utolsó csepp vérig...
Telt múlt az idő, és elröppent a fél év...
Addig a lány csak némán szerette.
Úgy február körül, ismét találkozott a sráccal…
Beszéltek, s elkezdte a lányt hitegetni gyönyörű álmokkal...
A lány nagyon örült, s hitt a srácnak és a szép álmoknak.
Eleinte jól ment minden,
De a srácnak nem volt ez szerelem...
A lányt minden héten megsiratta,
De a lány tűrte, hisz szerette, s akarta...
De kegyetlen három hónap után
Kiderült minden hazugság...
A srác szíve elvolt már adva,
Egy másik lánynak adta...
A lány eltört érzelmileg...
S felmerült benne, hogy "élni? Ugyan minek?".
A srác kihasználta, de a lány
nem így képzelte ezt álmaiban...
Az idő nem gyógyította be a sebeket...
De a lány azt hitte ismét szerelmes lett...
Jött egy férfi, s a lány ismét akart élni...
Elvoltak szépen, mindenki ezt remélte,
hogy majd a férfival új életet kezd...
Gyönyörűen megvoltak a férfi szerette a lányt...
De a lány szívét még mindig másnak adta át...
A lány régi szerelme, rájött hogy szereti a lányt...
Útra kelt hogy megkeresse hát, és megbocsássa hatalmas vétkes hibáját...
De a motorra szállva, nem gondolta a srác, hogy utolsó útjára indul majd...
S az igaz szerelmét nem láthatja többé, s nem karolhatja majd...
Könnyes szemmel indult útnak,
nem figyelte elég rendesen az utat és akkor történt meg
a baleset...
Elvitte a mentő s értesíették a lányt...
Egy percet sem tétovázott, hanem ő is motorra szállt...
Sírt a sisak alatt, s elmélkedett mi lett
azzal a sráccal, kit egykor annyira akart... s még most is akar...
A lány nem figyelt, s egy kamion alá csúszott...
s abban a szent pillanatban vére folyt...
Elvitte a mentő, s a srác akkoriban nem tudhatta, hogy soha nem láthatja őt...
Mindketten életveszélyes állapotba kerültek ugyanarra az osztályra...
A srác felébredt... de a lány nem...
A srác eltemette, fájó szívvel, s mardosta a lelkiismeret...
hogy, egy lány miatta halt meg, mert szerette...
a sírjára ez volt ráírva:
Mindhalálig szeretlek!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
