Olyan boldogok voltunk együtt egy napig az az egy nap tökéletes volt. Úgy fogta a kezemet, mintha vigyázni akart volna rám, és úgy nézett rám.
Aztán megcsókolt, boldogok voltunk. És az a szeretetteljes ölelés,
olyan volt, mintha utoljára ölelt volna meg így, ilyen szorosan mégis gyengéden. Úgy örült a szívem, aztán jött a vég, amikor mondta, hogy hülyeség volt ez az egész, és hogy úgy is elballag. Tetszem neki, de nem annyira hogy még úgyis járjunk hogy más suli. Lehet, hogy szerdán látom utoljára egész életemben, és lehet hogy utoljára voltam igazán szerelmes 7 évig! Nem tudok mérges lenni rá, inkább visszagondolok majd, hogy milyen jó volt az az egyetlen nap vele, és az ölelése!