I.
2006.11.01. 13:44
Az „igazi nő” – így mondják évezredek óta – odaadó. Ez a természetes. De milyen az igazi férfi? Erről soha nem esik szó. Mint ahogy arról sem, hogy odaadni magatokat egy ilyen önzetlenségre, megbízhatóságra, egy életen át tartó, hűséges szeretetre képtelen férfinek: felelőtlenség. Minden szeretet alapja az önmagunkkal való viszony rendezése. Elsősorban önmagunkat kell megszeretni – ez minden kapcsolatunk alapja. „Szeresd a társadat, mint önmagadat” – mondja Jézus. De mi van, ha önmagamat nem szeretem? Akkor senkit sem tudok szeretni? Ezért én híve vagyok annak – nem az „örök női szerep”, hanem a jelenlegi állapotok miatt-, hogy tanuljatok meg, női barátaim, egyedül lenni! Tanuljátok meg önmagatokat megismerni. Jól érezni magatokat nélkülünk is. Tanuljatok meg befelé fordulni. Saját lelketekért is élni. Tanuljatok meg szabadnak lenni. Ismerjétek fel, hogy az odaadás nem azonos a méltóság elvesztésével. Tőlünk, férfiaktól ezt nem fogjátok megtanulni, mert mi már régen elfelejtettük. A legfontosabb, amiért éltek, nem másokban, hanem bennetek van! Méltóságnak hívják. Élhettek másokért. Mindeneteket odaadhatjátok a gyerekekért, a szerelemért, a férjetekért, még az életeteket is odaadhatjátok – de a méltóságotokat: soha!”
„A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.”
Stephen King: Állj ki mellettem!
Vágyaimmal szemben, ott áll végzetem és minden akaratommal és szándékommal ellentétben kicselez. Tulajdonképpen él az illúzió, hogy akármerre mehetnék, mégis egyetlen keskeny ösvényre szűkíti előttem az utat. Most még nem értem ezt a "sorscsapást", csak remélem, hogy egyszer összeáll a kép, megértem miért így próbált meg, milyen jobbat tud az elképzeltnél, és milyen "szerencséhez" vezet. Visszanézni és életem szövetében végigkövetni egy rakoncátlan szálat olyan egyszerű, most viszont még lebeg, bármi lehet. Akár semmi is. És az nagyon fájna. Sokkal jobban, mint most. Most még remélek.
Aki szeret, az nincs többé egyedül, mert az, akit szeret, mindig jelen van. Aki szeret, az már nem akar többé a saját élete központja lenni. Engedi, hogy életének más legyen a középpontja, és ezt nyereségnek és boldogságnak érzi. Feladja önmagát. Olyan lesz, mint egy nyitott kéz, amely kapni akar. Aki szeret, annak van bátorsága ahhoz, hogy olyan legyen, mint akinek szüksége van valamire.
Walter Trobisch - Walter Trobisch levelezése -
Szeress, tisztelj, becsülj, tolerálj, ismerd Önmagad, s ha hibázol, megbocsátanak. Ha pedig nem bocsátottak meg, akkor nem voltál számukra elég fontos, de ez nem a Te hibád. Ez senkinek nem a hibája, mert emberek vagyunk. De ha "jó ember" vagy egyre többeknek válsz majd fontossá. De ha bántanak, csak addig tűrd, amíg neked nem válik fájdalmassá! S ne hagyd, hogy viszonzás nélkül kihasználjanak!
Mosoly lebegjen ajkadon, Ha vérzik is szíved, Ne lásson át a fátyolon A kíváncsi tömeg! Ha szívedben sok a bánat, Ne meséld el fűnek, fának! Mindegy, ha fáj, ha vérzik, Ne meséld el, hisz úgysem értik!
A sír csak üres doboz. Akit szeretek él az emlékezetemben, egy széthajtogatott zsebkendőből felszálló illatban, egy hangsúlyban, mely váratlanul eszembe jut, és egy hosszú percre belefeledkezem, míg lehajtom a fejem. (Colette)
"Nem elég..., hogy valakinek jó esze legyen; a fő dolog az, hogy azt jól alkalmazza. A legnagyobb lelkek éppúgy képesek a legnagyobb vétkekre, mint a legnagyobb erényekre; s akik csak lassan haladnak, de mindig az egyenes úton maradnak, sokkal tovább érhetnek, mint azok, akik szaladnak, de eltávolodnak az egyenes úttól." /René Descartes/
A fájdalom senkit nem kímél. Öl, butít, nyomorba dönt. A fájdalom a por, melyből a főnixmadár feltámad, benne kezdődik az újjászületés. Életet lehel az élő halottakba. Megtanít rá, hogy nem létezik abszolút igazság és abszolút hamisság. Megtanítja az élőknek, hogy ne legyenek biztosak semmiben, amit ismernek. Alázatossá tesz. Beárnyékol. Megfeketít. Kivilágosít. A bánat új embert farag belőled, ha közben nem pusztulsz bele. Stephanie Ericsson
Létünk olyan múló, mint az őszi felhők. Ha nyomon követjük a születést s a halált, olyan az, mintha egy zenemű felvonásait kísérnénk végig. Az élet nem más, mint egy villámlás az égen. Elszalad, mint gyors hegyi csermely. Buddha
Ne képzelj hatalmas dolgokat, a kicsik sokkal nehezebbek: Van, akinek nagy, nagy tetteket kell véghez vinni egy pillanat alatt, s van, akinek egész életében sok aprót szorgalmasan, soha nem csüggedve.
Kinek, kinek ereje szerint van kiszabva a feladat, s csak annyit kell elbírnia, amennyihez ereje van.
Istenem, adj nekem nyugalmat, hogy elfogadhassam, amit megváltoztatni nem tudok; adj bátorságot, hogy megváltoztassam, amit meg tudok változtatni; és adj bölcsességet ahhoz, hogy mindig meg tudjam különböztetni egyiket a másiktól.
"Vannak pillanatok az életben, amelyek meghatározzák, hogy ki lesz belőlünk. Néha ezek apró, nehezen megfogható pillanatok. Néha nem azok! A lényeg az, hogy akkor nem állunk készen a nagy pillanatra, ha tudjuk, hogy előttünk áll. Senki sem kéri, hogy megváltozzon az élete, de megváltozik! Ilyen tehetetlenek lennénk? Bábok? Nem! A nagy pillanat eljön, nem tehetünk ellene semmit. Az számít, mit teszünk utána. Akkor derül ki, hogy kik vagyunk!"
" Jól tudom, hogy sohasem az valósul meg, amire az ember törekedik, hogy legtöbbször kudarcot vallunk tökéletességről szőtt ábrándjaink valóra váltásában, de az ember tévedésekből, vesztett csatákból tanul, és csak így tudja mindíg újrakezdeni a harcot." (Károlyi Mihály)
Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között, És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal, És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó, És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével, És belejössz, hogy minden tettedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez... Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér. Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesíted fel lelkedet, nem mástól várod, hogy virágot hozzon neked. És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz... Hogy valóban erős vagy. És valóban értékes. (Veronica A. Shoffstall)
"Azt mondják, hogy pénzért mindent meg lehet kapni, de ez nem igaz. Ételt vehetsz pénzért, de étvágyat nem; orvosságot igen, de egészséget nem; csillogást igen, de szépséget nem; jókedvet igen, de örömet nem; szolgákat igen, de hűséget nem; szabadidőt igen, de békességet nem. Pénzért csak a kérgét kapod meg mindennek, nem a magvát." /Arne Garbort/
„Azt hiszed házat építettél, s pályád büszke ormairól elégedetten szemlélheted a világot? Nem tudod, hogy örökké vándor maradsz, s minden, amit csinálsz, az úton haladó vándor mozdulata? Örökké városok, célok, életkorok és változások között haladsz, s ha megpihensz, nem pihensz biztosabban, sem tartósabban, mint a vándor, aki megtöttyed az útszéli almafa árnyékában egy félórára útközben. Tudjad ezt, mikor terveket szövögetsz. Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás. Nem helyzetekben élsz, hanem útközben."
Hogy megértsd, mennyit ér EGY ÉV kérdezz meg a diákot, akinek ismételnie kell. Hogy megértsd, mennyit ér EGY HÓNAP, kérdezd meg az anyát, aki koraszülöttet hozott a világra. Hogy megértsd, mennyit ér EGY HÉT, kérdezd meg a hetilap szerkesztőjét. Hogy megértsd mennyit ér EGY ÓRA, kérdezd meg a szerelmest aki a találkozóra vár. Hogy megértsd, mennyit ér EGY PERC, kérdezd meg az utast, aki lekéste a vonatot. Hogy megértsd mennyit ér EGY MÁSODPERC, kérdezd meg az autóst, aki nem tudta elkerülni a balesetet. Hogy megértsd, mennyit ér EGY TIZEDMÁSODPERC, kérdezd meg a sportolót, aki csak ezüstérmet nyert az olimpián. Minden pillanat kincs, ami a tied. A Tegnap történelem , a holnap rejtelem, A Ma ajándék.
"Ülj le mellém! Valamit mondok... Gyere! Ne félj. Nem szidlak le. Tudom, min mentél keresztül, és arról nem tehetsz, hogy te nem tudod, hogy én min mentem keresztül. Itt senki sem hibás. Itt mindenkinek igaza van. Csak beszéljük meg. Ígérem, egy csúnya szót sem fog elhagyni a szám. Ígérem, nem fogok rondán nézni rád.. Ígérem, nem szólok bele zavart monológodba, és bármit mondasz, igazat adok. De kérlek... Te is hallgass meg engem! És ha remegek, fogd meg a kezem. Talán neked semmit sem jelent, de nekem erőt ad. És ha elsírnám magam, nem kell, hogy vigasztalj, csak némán tanusítsd, hogy fájhat egy széttört, csalódott szív is, a tragédiák után, sokkal-sokkal tovább. És hagyd, hogy tovább szerethesselek, hogy hagyjam, hogy tovább szeress. Mindig. Tovább. Örökre."
A múlt emlékei váratlanul törnek az emberre. Nem lehet felkészülni a támadásaikra. Nem tudjuk, hová ragadnak bennünket. Csak abban reménykedhetünk, hogy olyan helyre, Ahová szívesen megyünk.
Az élet olyan, mint egy hullámvasút. Egyszer fent, egyszer lent. Nagy zuhanások és lassú emelkedők és vízszintes részek. Ez a hullámvasút csak annyiban más, Hogy valahányszor megáll, Egész más helyen szállunk ki, Mint ahol beszálltunk.
Paulo Coelho - Dolgok, amiket megtanultam az élettől: Hogy nem számít, mennyire jó valaki, mindenképpen fájdalmat okoz neked olykor. És ezért meg kell bocsátanod neki. Hogy évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához. Hogy nem kell megváltoztatnunk barátainkat, ha megértjük, hogy a barátok változnak. Hogy a körülmények és a környezet hatnak ránk, de magunkért csakis mi vagyunk felelősek. Hogy vagy Te tartod ellenőrzés alatt a tetteidet, vagy azok fognak Téged. Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod. • Talán Isten úgy akarja, hogy találkozzunk sok nem hozzánk illő emberrel, mielőtt találkozunk az igazival. Így mikor végre találkozunk vele. Tudunk majd hálásak lenni ezért az adományért.
|