I.
2006.11.11. 17:45
Többnyire szerelemről szóló, vagy szerelmes versek:)
MONDD ÚJRA Elizabeth Barrett-Browning
Mondd újra s újra mondd és újra mondd, hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak kakukknótához hasonlítanak, emlékezz rá, hogy se mező, se domb
Nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb újul tavasszal, s kizöldül a mag. Egyszeri szó, mint szellem hangja, vak sötétben zeng el, és kétség borong
Nyomában. Ismételd...szeretsz...Ki fél, hogy a rét túl sok virággal veres s az ég túl sok csillaggal ékszeres?
Mondd, szeretsz, szeretsz...Hangod úgy zenél, mint ezüst csengő, újrázva...Beszélj; de ne feledd, hogy némán is szeress...
(Babits Mihály)
HOMOKBA ÍRTAM KEDVESEM NEVÉT Spenser
Homokba írtam kedvesem nevét, de jött a hullám s rajzom elsöpörte: leírtam újra minden betűjét, de jött a dagály, s munkám eltörölte. Hiú ember, hiú vágy! - szólt pörölve a lány - megfogni a pillanatot, hisz magam is így omlok egykor össze, és nevemmel együtt elpusztulok. Tévedsz! - feleltem: - híred élni fog, ami porba hal, az csak földi lom, szépséged a dalaimban lobog, s dicső neved a mennybe fölírom. S ott szerelmünk, bár minden sírba hull, örökké él s örökké megújul.
(Szabó Lőrinc)
AZ ELÁRULT SZERELEM Chamisso
Az éjjel csókolóztunk, nem látott senki sem; bíztunk a csillagokban, fenn szikráztak fényesen.
De egy csillag lehullott, s a tengernek beszélt, tőle egy bárka, attól egy matróz vette neszét,
ő meg a kedvesének dalolta másnap el - s most utca, tér, fiú, lány mind rólunk énekel.
(Tótfalusi István)
ŐRIZEM A SZEMED Ady Endre
Már vénülő kezemmel Fogom meg a kezedet, Már vénülő szememmel Őrizem a szemedet.
Világok pusztulásán Ősi vad, kit rettenet Űz, érkeztem meg hozzád S várok riadtan veled.
Már vénülő kezemmel Fogom meg a kezedet, Már vénülő szememmel Őrizem a szemedet.
Nem tudom, miért, meddig Maradok meg még neked, De a kezedet fogom, S őrizem a szemedet.
JÁTSZOTTAM A KEZÉVEL Babits Mihály
Még most is látom a kezét hogy ágazott az ujja szét, oly szelíden, mint ágtól ág vagy halkan elvál öt barát, kik váltan is segítgetik egymást egy messze életig.
Még egyre látom csöpp kezét: úgy dolgozott, mint csöppke gép a hímzőtűvel vánkosán: tündérfogócska - igazán - s hogy gyenge ujját meg ne szúrja, arany gyűszűt viselt az ujja.
Ó álmodom már csöpp kezét kerek a halma, völgye szép: a völgye selyem, halma bársony: ó gyönyörű táj! ó csodás hon! Ott jártak szomjas ajkaim: arany homokon beduin!
Nem vágy, nem álom, hanem emlék: jaj milyen rég volt az a nemrég! Tíz gyenge ága nyúlt felém és én izenkint tördelém: ó arany ágnak arany íze, arany fa arany ízű méze!
Hát a köröm, a kis köröm! Mennyi szépség, mily öröm: üveges kép selyemkeretbe, melyre a hajnal van lefestve vagy piros ablak méla esten vagy rózsaarc egy gyenge testen.
Mert tündértest a pici kéz, mely rózsás-meztelen igéz, s a hely hol összeömlik ága, mint csöpp csípő hajlása, drága, vagy ujja láb és íze térd, s akkor hogy arca hol? Ne kérdd,
mert tündértest a kicsi kéz mely arca nélkül is egész. Még egyre álmodom vele: ó hogy oly messze közele s hogy minden e világon itt furcsa szirtekbe ütközik!
Csak egyszer lenne még enyém, s kedvemre csókkal önteném, szívesen halnék azután, nagyobb örömmel ontanám kis ujjáért a csobogó vért, mint száz királyért, lobogóért!
GYŰLÖLÖK ÉS SZERETEK Catullus
Gyűlölök és szeretek. Kérded tán, mért teszem én ezt. Nem tudom, érzem csak: szerteszakít ez a kín.
HA NAPBA NÉZEK ÉN Cocteau
Ha napba nézek én, szemem se rebben, míg te pillogatsz. Ez az egy játszma kettőnk közt, amelyben még alulmaradsz.
S ha majd pokolra szállunk mind a ketten, - hogyha van pokol, más forró tengerár dobálgat engem, s téged más bugyor.
De lelsz a holtak térein helyettem társat is talán... Ne hagyj el, éljünk együtt még mi ketten, egymás oldalán.
(Radnóti Miklós)
SZERELEMBEN A SZERELEM Suckling
Ámor, fehérré s vörössé ne tedd a gyönyöreimet, és hölgyemnek ne adj fekete szemet, ritka bájakat. Csak őrültséget adj, mely összehord sok szerelmet nekem. Igazi sport szerelemben a szerelem.
Amit szépségnek érzünk, semmi más, csak puszta ámítás. És ha most szeretek ilyen fürtöket, olyan szemeket, holnapra jöhet újabb keverék. A szerelmem lehet fekete, kék, mi adja szépségét? a képzelet.
Étvágyunk adja meg, nem ételünk, a kéjes ízt nekünk. Bármely fogás lehet olykor a fácánnál is ízesebb. Magunkban minden a mi fonalunk, egekig, poklokig azon jutunk, mindegy, milyen kéz gombolyít.
(Vas István)
OLYAN A SZERELEM Hugo
Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat, amelytől fénylik a szirom, amelyből felszökik, kévéjében a napnak, szivárvány-szikra, miliom.
Ne, ne hajolj reá, bárhogy vonz e merész láng, ez a vízcseppbe zárt, percnyi kis fényözön - mi távolabbról: mint a gyémánt, az közelebbről: mint a könny.
(Nemes Nagy Ágnes)
AZ VAGY NEKEM Shakespeare
Az vagy nekem, mint testnek a kenyér, s tavaszi zápor fűszere a földnek; lelkem miattad örök harcban él, mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg. Csupa fény és boldogság büszke elmém, majd fél: az idő ellop, eltemet; csak az enyém légy, néha azt szeretném, majd, hogy a világ lássa kincsemet; arcod varázsa csordultig betölt, s egy pillantásodért is sorvadok; nincs más, nem is akarok más gyönyört, csak amit tőled kaptam, s még kapok. Koldus-szegény királyi gazdagon, részeg vagyok, és mindig szomjazom.
(Szabó Lőrinc)
SZERELEM NÉLKÜL Mimnermos
Élni mit ér, mi öröm van arany Szerelem tüze nélkül? Jobb meghalni, ha már nem melegíti szívem titkos boldogság, mézédes csókcsere, nászágy! Tépi mohón fiatal éve virágait a férfi s a nő...De ha rád nehezül a siralmas öregkor, s hervad a szépség, és rokkan a régi erő, folyton marja szíved táját a hideg keserűség, kedvtelenül nézed, hogy süt a nap sugara, gyűlöletes vagy az ifjak előtt, kinevetnek a nők is: így veri-sújtja a sors szörnyű kegyetlen a vént.
(Szabó Lőrinc)
|