A SZÖKEVÉNY SZERELEM
Babits Mihály

Annyi év, annyi év:
a szerelem tart-e még?

Azt hiszem, kedvesem,
ez már rég nem szerelem.
A szerelem meggyújtott,
meggyújtott és elfutott,
itt hagyott,
itt hagyott.

Mintha két szép fa ég
puszta környék közepén
és a lángjuk összecsap,
s most a két fa egy fa csak:
pirosak,
pirosak.

Nem is két fa, két olajkút
és a lángjuk összecsap -
mélyek, el nem alszanak.

A szerelem messze van már
és kacag,
és kacag.

Mit kell itt még szerelem,
kedvesem?

Úgy tudlak már csak szeretni,
mint magamat szeretem,
égve s égetve, kegyetlen

s érzem, hogy kacag mögöttem
a szökevény szerelem.

A NAGY TITOK
Auden

A nagy titok végre kipattant, ahogy mindig is lenni szokott,
A jóbarát hallhatja immár a gyönyörű fordulatot;
A tea mellett vagy a téren a vágy kitörve beszél -
Hja, lassú vízpartot mos, néma a haraszt, ha nem fúj a szél.

Ha csatornában a hulla, ha kísérleten csörög a lánc,
Ha veszettül iszik a férfi, ha méreg a nőnek a tánc,
A fáradt tekintet, a sóhaj, a migrén görcse mögött
Mindig új történet bujkál. Több, mint ami szembe szökött.

A zárda falán túl a tiszta hang hirtelen dalba fog.
A bodzaillat, a hallban a rézkarcok, sportnyomatok,
A nyári kroket, a kézszorítás, gyors csók, köhögési roham:
Mind mögött ott van a rontás, mindig oka van, oka van.

(Vas István)

Dante

Volt egyszer egy szerelem

Elmentél tőlem kedvesem,
S én hagytam, menj csak el.
Hiába lett volna minden
Ki menni akar, hagyni kell.

Mosolygott hozzá két szemem
De mögé már senki nem néz.
Játszani a közömbös embert
Most látom milyen nehéz.

Ha most valaki megkérdezné
tőlem, mit jelentesz nekem,
Büszkeségemben azt felelném
Semmit, csak egy elmúlt szerelem.

Elmegyünk egymás mellett
A két szemed rám nevet,
Kacagva köszönök én is
De a hangom egy kicsit megremeg.

Mosolygok az utca sarkáig,
De aztán ahogy befordulok
Fáradtan szememhez nyúlok
És egy könnycseppet szétmorzsolok.

Nagy László

"Elmúlt, mint száz más pillanat,
De mi tudjuk: mégis múlhatatlan,
Mert szívek őrzik, nem szavak."