VII.
2006.11.11. 17:54
Hiányzol nekem. Hiányzik ajkad, Tengerkék szemed. Arany fürtjeid, Más simítja már, Bárcsak láthatnám, Lelked mosolyát, Még egyszer, utoljára...
Ottó András: A nyár
"Olyan vagy, mint a remény, olyan mint földnek a fény! Ha rólam álmodsz, és így szólsz nekem, olyan lesz az életem! Nem vagyok mindig se hűtlen, se szent, de hangod megjavít, ha hallhatom! Hiányzol nékem, mint éjnek a csend, te légy éjszakám és nappalom."
Lord együttes Hiányzol
SZERETNÉLEK MÉG EGYSZER LÁTNI Gyulai Pál
Szeretnélek még egyszer látni A kertben, ott a fák alatt, Hallgatni édes csevegésed, Mint gyermek, úgy örülni véled, Szakítva a virágokat.
Szeretnélek még egyszer látni Homályos őszi délután, Kandallódnál a karosszéken, Ha mintegy elringatva, ébren Alszol, s álmodva nézsz reám.
Szeretnélek még egyszer látni, Midőn úgy várod jöttömet, Megismersz immár a távolból, S bár ajkad olyan hidegen szól, Elárul néma örömed.
Szeretnélek még egyszer látni, Szép csöndes nyári estvelen, Holdfénynél az akászok árnyán, Midőn fejed keblemre hajtván, Így suttogsz: még maradj velem!
Szeretnélek még egyszer látni, A vén udvarház csarnokán, S ha elhangzott az isten-hozzád, Még visszanézni utolszor rád S először sírni igazán.
Szeretnélek még egyszer látni, Meggyógyítna egy pillanat. Mit szenvedtem, feledni tudnám, S még egyszer örömest feldúlnám Éretted ifjúságomat!
NAPLEMENTE VAN Lenau
Naplemente van, gyászos fellegek, szél sír untalan, sirva ellebeg.
Villám sáppadón száll az ég alatt, képe lenn a tón gyorsan átszalad.
Villám fényinél téged látlak itt: lengeti a szél hosszú fürteid!
(Babits Mihály)
Reggel így ébredtem melletted, S azt hittem, hogy ez a pillanat soha nem érhet véget. Mikor ajkad forró testemet érintette, Szemedben a szerelem tüze égette szívemet. Abban a pillanatban valami fura érzés járta át a testemet, S arra gondoltam szeretem az én picikémet. Most is a nevedet suttogom, remélem, eljut hozzád a szerelmi vallomásom. Bárcsak itt lennél velem, S fülembe súgnád, szeretlek életem.
Nélküled oly rút a világ Hidegek a nyári éjszakák Felhők gyűlnek az égre és Nem melegít már a napsütés.
De ha újra itt vagy velem Testem te tartsd melegen Ne hagyj el mindig bennem égj Sose múljon el ez a szenvedély.
Értsd meg hát Ha nem vagy velem, úgy vágyom rád.
ŰŰ"... Élni való minden élet, Csak magadnak hű maradj Veszteség nem érhet téged, Hogyha az lész, ami vagy."
(Goethe)
"Itt vagy velem, gondolatban... Tegnap este óta lelkem nem háborog Elcsitultak benne azok a viharok, Szemem előtt most már hatalmas cél lebeg Szeretném elnyerni édes kis szívedet Vágyom utánad, kincsem Remélem nem álom Ketten legyünk egyszer Módját megtalálom Hozzám simul tested Vállamon a kezed Szívünk dobbanását Mindet érezheted Drága, kedves napsugár Ragyogsz ma is kicsit rám? Hetente úgy hét napon Szeretném, ha mosolyod Nekem szólna, rám ragyogna Szívedben kis helyem volna… Messze vagyok, Tőled távol Ó ha tudnád, hogy hiányzol Bárcsak itt lehetnél velem Hogy szeretném ezt, Istenem! Egész úton szól egy dallam Itt vagy velem, gondolatban…"
"Hiányzol nekem Kedvesem Hiányzol nekem Kedvesem A bánat ül a lelkemen Eszemmel tudom; nem szabad A szívem majdnem megszakad Mégis, hol a pillanat Mikor újra láthatlak Megint egy új hét Remény és álom És én még mindig Csak arra vágyom Láthassam arcod Hallgassam szavad Bár lehet hogy ezért Örültnek tartanak Felidézem ismét az elmúlt hetemet Versem és a Te gyönyörű szép szemed Belenézve mélyen, pillanatok alatt Önkéntelenül is, szám mosolyra fakad… Lelkemben ilyenkor nagy harangok szólnak Van-e helye annak a csodaszép szónak Mit elküldtem Neked, érzelmeim szárnyán Itt maradt a szívem félig-meddig árván Visszajön-e egyszer, csókokkal borítva Vagy elszállt örökre, mindig kóborolva Mély ez az érzelem, könnybe lábad szemem Hisz az élet sokszor, nagyon könyörtelen…"
"Szívemből szól ez a kicsiny versike, Veled álmodtam, kezed fogtam újra nevetve, Karomba zárva, édes csókodra várva, Egyedül ébredve, én szerelmedért árva..."
Li Sang-jin A névtelen kedvesnek
Azt mondtad, eljössz s nem vagy itt, nincs semmi jel se fent, se lent, tornyod körül csak a fakó késői holdsugár dereng. Sírok teérted hangosan, de mégsem ébredsz a szobán, kusza leveled olvasom, de a tintája halovány. ...Jégmadár-tollal ékített lámpádba kék a gyertyafény, bagollyal hímzett függönyöd lágy illatot röpít felém. De jaj, az Elvarázsolt Hegy kegyetlen és határtalan, én itt vagyok, te messze túl, köztünk tízezer szikla van.
|