"Mindenhonnan elkések. Mindig is azt akartam, hogy a végrendeletembe foglalják bele, hogy ha meghalok, a koporsó késsen másfél órát, és arannyal legyen az oldalára írva, hogy 'Bocs a késésért!'"
(Axel Rose)

Az embert megigézi az örökkévalóság, s ezt kérdezzük magunktól:
vajon visszhangot vernek tetteink az évszázadok során át? Hallják
nevünket idegenek, ha már rég nem leszünk? Tudják majd, kik voltunk?
Mily bártan harcoltunk, s mily lángolón szerettünk?

"Ma már tudom, hogy az életünk örökké változó, mint ahogyan a tenger hullámai sem maradnak ugyanazok. Minden küzdelmünk, győzelmünk és szenvedésünk hamarosan nem lesz más, mint egy tintafolt a papíron."-

"Tudom, amit tudni kell, herceg, tudom, mi rozsdás, mi ragyog,
Tudom, hogy egyszer eltemetnek, csak azt nem tudom, ki vagyok."/Villon/

"... egy szép szem nagy erő: Könnyétől retteg a halált sem rettegő."

A halál...

"Az élet egy folyó, mely a mindent szeli át
A gond, a bánat a folyóban a gát.
Ha nem tudod áttörni e szörnyű nagy gátat,
Életed könnyen halállá válhat."
/Pintér László/

Némaságba borult a környék. Hangtalanul sóhajtoztak a fák nem rég elvesztett csodálatos díszük után. Őszi idő volt. A madarak az ágak tövében hallgatva húzták össze magukat. Vihar előtti csend volt. Kézzel foghatónak tűnt a leheletek súlya, ahogy a sírnál álltunk. Mindenki fekete fátyolok vagy sötét álkönnyek mögé bújva gondolataiban egy teljesen más vízen horgonyzott.
Képmutatók gyűlését hirdették meg ma minden bizonnyal. Rezzenéstelen arccal vizsgáltam az embereket. Amott a sírgödör végében állnak a szülők. Könnyekben úszik a szemük, pedig talán most látják őt két percnél többet. Hónapok óta nem találkoztak... Azon jár a fejük, mit kezdjenek a szobával. Nézd, ott pedig a legjobb barátja. A semmibe bámul, nem mer ránézni a sírra. Kezeit összekulcsolva gyanítom most is Istenhez imádkozik, hogy miért pont ő... Osztálytársak, távoli rokonok, barátok mind-mind gyász szagú álarcok mögé bújva azon morfondírozik, vajon mi haszna lesz neki ebből. Aztán rájönnek, hogy hiába a fáradtságos színlelés. Nem lesz ebből semmi sem. Szinte látni a gúnyos mosolyt az arcukon, ahogy virágot dobnak a sírra. Én egy fának dőlve csendben meghúzódok. Minden bizonnyal szemtelennek tartanak, hogy így vizslatom az arcukat, de muszáj másfelé figyelnem. Én már kisírtam a lelkemet, és a teste mellé temettem. Zokognék, de valami hatalmas erő rám nehezedik. Elhessegetem a gondolataimat és megakad a szemem a barátnőn. Jó ideje megcsalta, most is ahhoz a másikhoz vágyódik. Mereven a sírra szegezi a tekintetét és fekete ingjének sarkával játszik. "Bár itt lenne..." Bár itt lenne... De már nem lesz... A mély gyász elborította a temetőt. És tudtam, valószínűleg sokan most vannak utoljára is a sírnál. Üvöltöttem volna, de képtelen voltam. Minden sötét volt. Talán én is meghaltam...

"A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog... valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj."
/Henry Scott/

Megérezte, hogy elfeledték s ez a feledés nem a szívé, hiszen akkor jóvá lehetne tenni, hanem sokkal kegyetlenebb és véglegesebb annál, egy másik feledés, amelyet jól ismert, mert ismerte a halált."

"Holdvilág csak boldogságunk;
Füst a balsors, mely elszáll;
Gyertyaláng egész világunk;
Egy fuvallat a halál."
[Kölcsey Ferenc-Vanitatum Vanitas-részlet]

"Fényes mennyország, mért szálltál le rám,
Ha pár év múltán életed s halálod
Egy halk futam egy ócska zongorán..."