„Ezer seb a szívemen,

Ezernyi fáklya az életem,

Látva tűnő alakod,

Szemed fényével álmodok,

Súlytalan percek vallatnak éberen,

Utolsó mosolyod velem van lélekben....

S oly szívesen hajtanám fejem öledbe,

S tenném életem ölelő kezedbe,

A vágy mely élteti e kis lángot,

Szép szemedben gyújt holdvilágot."

 „Hajnal volt.

A Hold felhőfüggöny mögött bujdokolt.

Álmoskábultan szunnyadt a táj

Mint kinek fáj, hogy ébredni muszáj.

Újra, s újra visszaálmodom azt a napot

Mert mit akkor az élet adott

Nem felejthető sohasem.

Szerelem.

Egy piciny szoba. Egy kis ágy.

Te, én, és a vágy

Szerelemtől izzó levegő

Párna, s lepedő

„Szemedbe néztem, s elmerültem benne”

Azt beszélik, a szem a lélek tükre

Így hát én lelkedbe merültem

S a mennyekbe kerültem"

„Kedves..., tenyerem tenyeredhez,

Arcom arcodhoz simul...

Szikrát dobó tekintetemre

Vágyad nyílt ölembe hull...

Kedves, vállad biztos ívén

Víz fénye újra fellobog,

Kék ég alatt, gyertyafénynél

Irigyek ránk a csillagok...

Hozzád bújok, magadba húzol,

És nem talál a félelem!

Vigyázva emelsz fel szívedig...

Köszönöm, hogy vagy nekem."

„Szívem dala most feléd árad

Engedd tovább, ne emelj gátat

Remegő ajkam ajkad várja

Ezernyi csókkal útját állja

Tenger vize tüzét nem oltja

Lágy csókom páncélod oldja...

Elveszel, mikor karomba veszlek

Keserű múltad végleg feledjed!

Kutató kezem kezed keresi

Esendő csókom csókod követi

Dehogy engedlek! ne is kérjed!

Vágyam erejét, ugye, megérzed?

Elveszejt szemed - rabjává lettem

Sötét éveket örökre feledtem

Engedd hát meg, mit Tőled kérek...

Melletted élni... örökre Véled..."

 „Mikor az égen látok egy fényesen ragyogó csillagot

Azt gondolom téged látlak ott.

Mikor meghallom a pacsirta reggeli dalát.

Azt hiszem téged hallak szólni.

Mikor tavaszi virág illatát érzem a réten.

Azt gondolom hajad illatoz.

Mikor a legédesebb méz ízét érzem számban.

Azt hiszem te csókoltál kedves!

Mikor hűvös selyem seper végig bőrömön.

Azt gondolom kezed érintett lágyan.

Mikor láthatatlan szemek pillantását érzem.

Tudom hogy most éppen Te gondoltál rám."

„Már vénülő kezemmel

Fogom meg a kezedet,

Már vénülő szememmel

Őrizem a szemedet.

Nem tudom miért, meddig

Maradok meg még neked,

De a kezedet fogom

S őrizem a szemedet."

„Mióta megláttalak, a fellegekben járok,

Azóta mindent rózsaszínben látok.

Te vagy ajándéka életemnek,

Te adsz értelmet létemnek.

Nem tudtam eddig mi a szerelem,

Köszönöm, hogy megmutattad nekem.

Boldoggá szeretnélek tenni,

S boldogan melletted megöregedni."