Most, hogy a végére értem ennek a történetnek, néhány mondatot hozzá szeretnék fűzni. És nem csak a barátaimnak szeretnék köszönetet mondani, akik helyettem is végigizgulták a történetet /bár szerintem kicsit kiszámítható volt. Vagy, lehet, hogy csak én gondolom így, mert tudtam, hogy mi fog történni…/, hanem természetesen nektek is, akik bátorítottatok, dicsértetek, és ötletekkel halmoztatok el. Nagyon szépen köszönöm, hogy az átlaglátogatottság, (még az utolsó fejezet előtt) körülbelül 5-600 főre tehető. Sőt, lehet, hogy több is van. Nem vagyok egy nagy matematikus, hogy számolgassak. Mindenesetre az első fejezetet már több,  mint 1300-szor nyitották meg. Végtelenül hálás vagyok azoknak, akik már az elejétől kezdve követték a sztorit, és persze azoknak is, akik még csak ezután fognak rátalálni. Köszönöm Bettinek, a mentoromnak, aki kegyesen velem foglalkozott fizika, illetve kémia órákon, hogy együtt ötöljük ki a folytatást, és elég fordulatot csempésszünk bele. Illetve, hogy lebeszéljen a túl sok fordulatról, ami már enyhén szappanoperás jelleget kölcsönzött volna neki. És köszönöm, hogy kitalálta nekem Draco feleségének nevét.

Valamint Sasának, hogy úgy követte ezt a történetet az első fejezettől az utolsóig, hogy egy szót sem olvasott el a regényekből. Így szerzett néhány mulatságos pillanatot, amikor kioktathattam, vagy elmagyarázhattam neki a „bonyolult” történések okait. És köszönöm a válogatott kritikát, amivel minden egyes alkalommal illetett, és, hogy mindig őszintén elmondta, hogy mi nem jó, vagy mi tetszik neki benne.

Barbinak is szeretném megköszönni, hogy végig támogatott, és már szinte követelte az újabb részeket.

Szóval mindenkinek szeretném megköszönni, aki egy picit is közreműködött, hogy létrejöhetett ez a számomra nagyon kedves, szívemhez nőtt, legeslegelső történetem.

Köszönöm!