1946-ban született, ma a legismertebb nemzetközi hírű magyar filmesek egyike. Tavaly előtt már könyv is megjelent róla - abban mesélte el, hogyan alakult ki speciális látásmódja. Kiskorában szülei elvitték úszni a Tisza egyik holtágához - ahogy ott nevezték, a Dögtiszához. Egy ideig a parton játszottak, majd szülei elindultak úszni egyet. A kis Lajos rögtön követte is őket - egészen addig, amíg össze nem csaptak feje felett a hullámok. Egy néni vette észre a partról, ahogy a feje eltűnik a vízben, ő kiabált a szülőknek. Állítólag akkor, a kissé zavaros vízen át úgy látta a világot, a part menti fasort, hogy az mély benyomást tett rá. Apja hamar megtalálta, és kihúzta a víz alól. Készített vagy ötven filmet, a legnagyobbakkal dolgozik, díjainak száma csak hatványokban írható le. Monográfia jelent meg róla, életművét külön nyilvántartják, tengerentúli alkotásokhoz amerikai producerek keresik. Az operatőri Oscar-díj sem késhet már sokáig - bár már sikerült begyűjteni egy filmnek járó Oscart a Mephistoval. Legutóbb a 33. Magyar Filmszemle zsűrijének elnökeként láthattuk. Aki látta a Malenát (ezért Koltai tavaly megkapta az olasz Oscart, a Davidot, melyet bő húsz éve mindig olasz filmes nyert el) vagy Az óceánjáró zongorista legendáját, a Megáll az időt, a Nagy utazást (melynek forgatókönyvírója volt), az akaratlanul is találkozott már Koltaival, csak talán nem tud róla. Mondjunk mást: Redl ezredes I-II., Mephisto, A napfény íze, Egy igaz ügy, Találkozás Vénusszal - ezek a filmek és sikerük mind-mind Koltai Lajso munkáját dícsérik. Képeire jellemzőek az opálos árnyalatok, a sejtelmes, a nézőben mélyen rögzülő hangulatok. Olyanok ezek - mondja ő - mint Giuseppe Tornetore filmjében, a Malenában az a jelenet, mikor a kisfiú átnéz az üvegen. Talán elfogadhatjuk saját hasonlatát, hiszen tényleg erről lehet felismerni filmjeit. A Megáll az időben, minden idők egyik legjobb magyar filmjében az ötvenes évek hangulatát örökítették meg Bereményi Gézával, a film rendezőjével. Egy érettségi előtt álló osztály küzd az iskola nyomasztó légköre ellen - a tanárok pedig az ország nyomasztó légkörétől szenvednek. A film csúcspontján Pierre, az iskola réme egy lopott autóval megpróbál áttörni a határon. A filmben végig neonfényben állnak a termek, éles kontrasztokat létrehozva, mégis elmosódott kontúrokat mutatva. "Jó magyar operatőr több van. Híresek arról, hogy nem akármilyen iskolát kaptak és teremtettek. Gondolok itt Ragályi Elemérre, Máté Tiborra, Kende Jánosra, Kardos Sándorra és másokra. Igazán virtuózai a szakmának ők is, akik Amerikában vagy a világon bárhol megállják a helyüket. Koltai Lajosnál nemcsak az nyűgözött le, hogy hogyan világít, hanem különösen a személyisége. Az a nyitottság és figyelem, ahogy engem, vagy egy főiskolást, vagy bárkit, aki odamegy hozzá és kérdez valamit, megtisztel, hogy ugyanúgy figyel ránk, mint barátaira, kollegáira: Zsigmond Vilmosra, akivel Amerikában együtt vacsorázik, vagy Liv Ullmannra, akivel együtt dolgozik" - mondta Fazekas Eszter, aki a monográfia írása közben hónapokat töltött együtt Koltaival. A már említett díjak mellett 1979-ben Ernest Artária-díjat kapott Locarnoban, Balázs Béla-díjat, Kiváló Művész, Film- és tévékritikusok Díját, Kossuth-díjat is magáénak mondhat, A Magyar Filmszemlék legjobb operatőrének járó díját pedig 1977, 1982, 1975,1977, 1985, 1985,1986-ban is elnyerte. Egyetlen, nagyon tanulságos csalódásáról mesél. Tizenöt évvel ezelőtt vállalta egy amerikai film operatőri feladatait. A producer így fordult hozzá: itt vannak ezek és ezek a színészek, fizettünk értük negyvenmillió dollárt - hát látni is akarjuk őket! Láttam korábbi filmjeit, és a homályból nem kérünk. Tegyük hozzá, hogy a film George Czukor egyik régi mozijának feldolgozása volt. Mikor már készen volt a film, egyszer egy repülőn összefutott egy olasz operatőr barátjával, aki rövid gondolkodás után elmondta, hogy már látta a filmet, nincs vele semmi gond, de nem látszik rajta, hogy Koltai fotózta. Bárki csinálhatta volna, semmi egyéni nincs benne. Koltai Lajos saját bevallása szerint élete legrosszabb élményei közé tartozott, amikor ezzel szembesült - hiszen lélekben maga is igazat adott barátjának.