"...Mikor úgy érzed semminek nincs értelme,
akkor jussanak e szavak eszedbe,
mit jelent egy szó,egy meleg ölelés?
Nem tudhatja más, csak ki érzi a létét.
Érzések közt élünk,így fontos a vágy,
Értsd meg végre kérlek,hogy szükségem van Rád.

Testünket átkarolja a meleg szeretet,
forróságot lehel a kihűlt szívekbe.
Halk szavak közt lágyan suttogom el neked,
mit jelent, hogy élsz milyen fontos ez nekem."

"A tükörben már csak egy fél embert látok,
a párja elveszett, és másikat nem találok.
Legyél te az enyém, és újra egy leszek,
legyek a tiéd és boldog én leszek."

"Minden könnycsepp ő érte születik,
S miután arcomon lefolyik,
Meghal! Mint szívemben a remény,
Mert ő soha nem lesz az enyém!"

„Élni nehéz, de szeretni muszáj.
Emlék volt minden, szenvedély és viszály.
Elmentél, de visszanézni nem mertél.
Féltél a múlt kísérteni fog, egy emlékként,
Ami megtörtént, valahol bent,
Bent a szívedben.”

"Kellett nekem, hogy rád akadjak,
Kellett, hogy megkedveljelek,
Hogy együgyűn mindent bevalljak,
S hogy büszkén ne hallgass te meg!

Kellett nekem beléd szeretnem,
Kellett nekem, hogy meggyötörj,
Hogy bálványozzalak szívemben,
S hogy te viszonzásul megölj."

"Csalódni kell, hogy boldogok lehessünk,
Gyűlölni tudni, hogy újból szeressünk.
Kell tudni zokogni meg sírni,
Valakit megunni aztán visszahívni.
Csalódni százszor, csalódni ezerszer,
Hogy boldogok lehessünk egyetlen egyszer!"

"Gondolj rám, őrizz meg engem a szenvedély múltán,
Ha véget ér, ígérd meg azt, hogy néha gondolsz rám!
Hogyha majd egészen távol jársz, ha szíved máshoz húz is tán,
Kérlek, ne feledj el végleg, gondolj néha rám!"

"Valahol létezel, valahol én is
valamit kérdezel, valamit én is
néha vágy van benne, néha remény is..."

„A szerelemnek múlnia kell,
ha múlik, akkor fájnia kell,
hogy érezd mennyit ér,
míg tart, míg él.”

"Szeretni: sóhaj füstje, kósza gőz
Majd szikratűz a szembe, hogyha győz,
S ha fáj, könnyekből egy nagy óceán."
William Shakespeare

"Addig vagy boldog, míg van aki szeret,
aki a bajban megfogja kezed,
s, hogy milyen fontos is volt neked,
csak akkor érzed ha nincs már veled!"

,,Az óramutató nehezen csoszog,
A képkeret ráncos s a pillanat halott:
nem vagy itt. S nélküled tán én sem,
hisz benned lélegzem"

"Fázom, testem hideg és reszketek.
Vágyom rád, vágyom az érintésedet.
Csak te hiányzol és az ölelés, melytől más lesz
a reszketés.
Remélemm gyorsan ideérsz."

Szerelmünk olyan, mint a
ködös eső,
mely lágyan szitál, de
megárasztja a folyót.

Afrikai közmondás

Most valóság lesz minden édes remény
Mely ott él szívünk rejtekén.
Az élet és a szerelem tárt karokkal vár,
S hogy szép lesz-e csak rajtunk áll.

Fagyejev

"Késő éjjelen magányba burkolva, egy emlék jön elő

újra, meg újra. Arra gondolsz, kit szíved úgy

szeret, majd reszkető kézzel letörlöd könnyedet.

Szívem a szívedbe gyökeret ereszt, örök kapocs

lesz, ha igazán szeretsz. Szívem a tied, és én is

az vagyok, de tudd! Ha kitéped, belehalok!"

"Minden nőben téged kerestelek,
sokáig,lázas testeket
fűtöttem és hűtöttem,némelyik
különb volt,mint te lehetsz.
Szerettek, s fájt, hogy nem te szeretsz."

Ha valakit igazán szeretsz,
S úgy érzed vele boldog leszel.
Ne törődj azzal, ki mit beszél,
Csak azzal az egyel , hogy az övé legyél!

Fekete, mint az Ördög
Forró, mint a Pokol
Tiszta, mint egy angyal és
Édes, mint a Szerelem!

„Amíg őriz a szemed, amíg lehunyt szemmel látsz,
Lehet, elmegyek, de itt leszek, a lábnyomomban jársz.
Amíg érez a kezed, amíg néha még rám vársz,
Egy mozdulatban egyszer majd újra megtalálsz.”

"Különleges dolog, ami belülről éget,
A hiányod az, amit fájdalomként érzek.
Bármit nézek, csak téged látlak,
Gondolataimban csak szavaid járnak.
Emlékeztetnek selymes bőröd illatára,
Hogy együtt legyünk, ezért születtünk e világra."

Felkavar, ha reggel találkozunk.
Felkavar, ha egymásnak irogatunk,
De felkavar az is, ha csak eszembe jut.
Felkavar az is, amit nem tudsz.
Meg nem mondanám, hisz téged is felkavarna.
Olyan vagyok, mint egy gyerek,
Aki nem tudja, hogy mit akar.
Felkavar az is, ha megpillantom képed,
Felkavar, az, ha meghallom neved.
Felkavar, ha többé nem lehetek veled,
Felkavar, ha téged mással látlak,
Felkavar, ha hiába várlak.
Felkavar, hogy egész nap kereslek.
Felkavar, hogy hiába szeretlek."

Ha életed folyamán szerelmes leszel,
Hidd el, a bánat nem kerül el.
Könnyes szemmel fekszel egy éjszakán,
Rájössz, kit is szeretsz igazán.
Későn eszmélsz fel, nagyot hibázol,
Örökre szertefoszlanak a tündérálmok.
Sírsz, zokogsz, hisz messze járok,
Vissza nem jövök, pedig csak rád vágyom.
Amit a mondás is tart, hidd el nekem,
A könny és a szerelem egy napon született

Ha szeretsz, sokat szenvedsz,
Ha szeretsz, egyet szeress.
Ha szeretsz, ne törd össze szívét,
Ha szeretsz, tégy meg mindent boldogságáért.
Ha elmúlnak egyszer érzéseid,
Légy hozzá őszinte, mert megérdemli.
Ha már nem szeretsz, fájdalmat okozol,
De hidd el, csak így lehettek boldogok.

Elmentél, s már nem fogod a kezem,
Ismét hiányzol úgy mint régen.
Ez a két nap számomra feledhetetlen,
Egy örök emléket hagytál bennem.
Szeretnék csak még egyszer utoljára melletted csókjaiddal ébredni,
S azt a pillanatot örökre a szívembe zárni.
De nem engedek a fájdalomnak próbálok erős maradni,
S bármi is történjen velem,
Ha már egy más világban is leszek,
Akkor is csak téged szeretlek...

Mit tegyek ha megöl a hiánya
Mit tegyek ha szívem ég de hiába
Mit tegyek ha nélküle üresek a napok
Mit tegyek ha mindennap róla álmodok
Mit tegyek ha mindenről ő jut eszembe
Mit tegyek ha fényképét nézem könny szökik szemembe
Mit tegyek? Valaki mondja meg mit tegyek?
Hogy csak egy napot az ő emléke nélkül éljek.

Nem szeretlek, érted?
Nem szeretlek, értsd meg!
Sőt, utálom, hogy olyan gyönyörűek a szemeid!
Utálom, hogy a fellegekben járok, mikor megfogom puha kezeid!
Utálom, hogy olyan gyengéden ölelsz át!
Utálom, hogy,ha megcsókolsz,elönt a forróság!
Utálom, hogy hiányzol!
Utálom, hogy lassan elviselhetetlen a hiányod!
Utálom, hogy álmomban is TÉGED kereslek!
Utálom, hogy annyira SZERETLEK!!!!

De jó volna, ha hallanám a hangod,
De jó volna, ha érezném a csókod,
De jó volna, ha hozzád bújhatnék,
De jó volna, ha érezném két karod védelmét

Legfájóbb mindig a búcsú
Van benne valami szomorú.
Mintha örökre mennél el
Nem akarjuk, de menned kell.

„Nem az az igazi fájdalom,
Melytől könnyes lesz a szem,
Hanem amit egy életen át
Könnyezve hordunk, csendesen."

Nem jó egyedül, nélküled rossz,
Szívem nem menekül másikhoz,
Végig élek egy életet,
De nélküled csak szenvedek…

„Mit írjak? Semmit.
Légy boldog csak ennyit,
S hogy boldog lehess,
Higgy, remélj, szeress.
Higgy. De kinek?
Remélj, de mit?
Szeress, de nézd meg jól, hogy kit!”

Egy szép , boldog éjjel álmodj csodaszépet,
Álmodd, hogy megcsókol egy barna lány téged.
Átölel karjával, s azt súgja néked:
Ugye nem haragszol, hogy szeretlek téged!

Itt vagyok , messze tőled nagyon távol,
Remegő szívem mindig csak rád gondol.
Életemben most tudok csak igazán szeretni,
Nem is tudod te nekem elhinni.
Kérdem, kutatom azokat a perceket. Elhiszed? Nem?
Hogy boldog csak veled lehetek.
Ebben a levélben küldöm szívem hozzád,
Mert számomra Te vagy a boldogság

Százszor is írok, leírom a Te édes neved,
Üdvözöl téged, aki igazán szeret!

„Miért van az, hogy mindig,
Olyat szeretek.
Ki nem lehet az enyém,
És csak szenvedek.

Hiába a dal.
Nem segíthet rajtam,
Most már semmi sem.
Reménytelen álmok,
Miért nem tűnnek el!

Már semmi sem segít,
itt nagyon nagy a gond.
Már olyan bolond vagyok,
Hogy ébren álmodom.
Arra gondolok,
Hogy átölel karod.
Együtt alszunk el,
És te is akarod.”