Bogdán András

Álmodó

„Amikor lehunyod két csillag-szemed

Amikor párnádra hajtod a fejed

Amikor gondod a holnapra hagyod

Amikor álmodsz - én Veled vagyok.

Amikor lépted rossz útra téved

Amikor sorsod nehéznek érzed

Amikor egyedül maradtál végleg

Amikor nincs más - vezetlek Téged.

Amikor sírnál - de elfogyott könnyed

Amikor érzed - a szavak is ölnek

Amikor a sötét elnyelne Téged

Amikor fény kell - én gyújtok Néked.

Amikor könnyed patakként árad

Amikor örök vendég a bánat

Amikor felhők ültek a szemedre

Amikor sírsz - mosolyogj szemembe...

Amikor fáj - ne hagyd, hogy fájjon

Amikor bánt - ne hagyd, hogy bántson

Amikor eljön a halál érted

Akkor élni én hívlak Téged...

Álmodj patakot, virágzó rétet

Őzet, pacsirtát, fürge menyétet

Álmodj napot, szellőt - fényeket

Csillagok vándora - élj életet..."

„Nem mondom, hogy hiányzol,

Nem mondom, hogy kellesz nekem,

Nem mondom, hogy szeretnélek,

Nem mondom, hogy gyere velem.

Nem szeretek birtokolni,

Nem akarom a lelkedet,

Önként kell odaadnod,

Tárd fel hát, a szívedet!

A legjobb barátom lehetnél,

Csak akarnod kell,

Ne félj, hogy megsebezlek,

Ne félj, hogy elveszel!

Ha egyszer megbékélsz magaddal,

Nem téveszthetsz célirányt,

Tudod mi az, amit értelmet ad,

Tudod ki az, aki Melletted áll!

Nem kellett kérned soha,

Hogy törődjem Veled,

Hisz itt vagy velem minden nap,

Még ha nehezen is hiszed!

Bár éjszakánként megpróbáltam

Elfeledni nevedet,

De reggel megint visszatértél,

Megfogtad a kezemet..."

„Jégtánc

Egy álom a jégen

Siklani tova,

Régi emlékek

Gyönyörű szép sora...

Benned Tűz lobog,

Hevít a vágy foka,

Jégpáncélom kőkemény,

Nem olvasztasz fel soha?

Érintsd forró ujjaid,

Jéghideg ajkamhoz,

Légy türelmes velem,

Húzz közelebb Magadhoz...

Ha táncolunk a jégen,

Talán el is csúszhatunk,

De ha mellettem Vagy,

Erőssé válhatunk!

Kezed érintésére

Felolvad majd testem,

Átveszi a forróságot,

Amit mindig is kerestem.

Hallgasd a dallamot,

És érezd a zenét,

Lásd meg szememben,

A vágy üzenetét!"

„Gondolj rám

a hűvös hajnalokon,

mikor szitáló eső

kopog az ablakodon.

Gondolj rám

egy nyári délutánon,

mikor a forróság

cseppekben ül az arcodon.

Gondolj rám

az őszülő fák alatt,

mikor puha lépted

felkavarja a rőt avart.

Gondolj rám

langy esti szélben,

mikor a telihold fénye

köszönt rád éppen.

Gondolj rám

a téli, zord időben,

mikor kezed fázón

didereg zsebedben.

Gondolj rám

a tavaszi zsongásban,

mikor szerelmek illata

tart fogságban.

Gondolj rám

az évnek mindegyik szakában,

a nappalokban és az éjszakákban,

gondolj rám

ébren, reggeltől estig, és

álmodban estétől reggelig,

gondolj rám

úgy, hogy szinte érezzem,

ahogy szíved ütemére lélegzem."

 Bocsi, ha vannak olyan sorok amiket nem színezett át, de nem tudom, hogy mi a baja. Majd később is megpróbálom, hátha csak most nem engedi:)